A magyar fantasy irodalom helyzetét Villányi Pál és Kleinheincz Csilla 2008-as beszámolója alapján lehet rekonstruálni, amelyet az „Egy Fantasztikus Nap” nevű rendezvényen ismertettek. A hazai piacot néhány nagyobb kiadó uralja, köztük a Delta Vision, amely felvásárolta a Cherubiont, és most ezek jövője, működése, valamint kihívásai állnak az elemzés középpontjában. A 2000-es évek végére a fantasy műfaja visszaesést szenvedett el, miközben a sci-fi népszerűsége nőtt, és a könyvkiadás is inkább a bevált sorozatokra koncentrál, mint például a M.A.G.U.S. vagy a Dragonlance. A Galaktika magazin lehetőséget adhatna a fantasy promóciójára, de eddig ezt még nem használták ki.

A magyar fantasy irodalom jelenlegi helyzete összetett és több szempontból is figyelmet érdemel. Az egyik legjelentősebb kihívást az jelenti, hogy az olvasótábor döntő része már legalább másfél évtizede követi a műfajt, míg az új, fiatal olvasók bevonása kifejezetten alacsony szintű. Az utánpótlás hiánya – amelyet a statisztikák is alátámasztanak, miszerint az új olvasók aránya alig haladja meg az 1%-ot – komoly problémát jelenthet hosszabb távon, hiszen ez a stagnálás a közönség fokozatos elöregedéséhez vezethet. Mindezt súlyosbítja, hogy a hazai kiadók általában nem fektetnek elegendő energiát a célzott marketingbe vagy a közösségi média használatába, ami elengedhetetlen lenne a fiatalabb generációk megszólításához. (Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezen tendencia az utóbbi években megfordulni látszik.)

A szerzői oldalon ezzel szemben egyértelmű fejlődés és generációváltás figyelhető meg. A magyar fantasy irodalom immár öt különböző szerzői generációval rendelkezik. Az első, még a rendszerváltás előtt induló alkotók – mint Gáspár András vagy Nemes István – meghatározták a műfaj hazai alapjait. Őket követték azok a szerzők, akik a ’90-es években vagy a 2000-es évek elején jelentkeztek, például Bán Mór vagy Szélesi Sándor. Az utóbbi években azonban egyre több új hang is megjelent: 2010 után színre lépett az úgynevezett negyedik generáció, majd 2017-től az ötödik generáció szerzői is bemutatkoztak, például Tarja Kauppinen vagy Tim Morgan. Ezek az új alkotók gyakran bátrabban kísérleteznek műfaji határok feszegetésével, összetettebb narratívákkal, vagy épp aktuális társadalmi kérdések feldolgozásával.

Tartalmilag is látható egyfajta megújulás. A kortárs magyar fantasy irodalom egyre gyakrabban törekszik arra, hogy nemzetközi színvonalon is megállja a helyét – mind a stílus, mind a tematikai mélység tekintetében. A nyugati, elsősorban angolszász irányzatok hatása érezhető például Moskát Anita vagy Csurgó Csaba műveiben, akik tudatosan építenek komplex világokat és karaktereket.

A kiadók szerepe továbbra is meghatározó: olyan nevek, mint a GABO, az Agave vagy a Delta Vision aktívan támogatják a műfajt, lehetőséget adva új szerzőknek is. Különösen fontosak az olyan antológiasorozatok, mint Az év magyar science fiction és fantasynovellái, amelyek nemcsak a friss tehetségeknek biztosítanak platformot, hanem a műfaj sokszínűségét is láthatóvá teszik.

Összességében elmondható, hogy a magyar fantasy jelenleg átmeneti időszakát éli: miközben az olvasótábor frissítése komoly kihívást jelent, a szerzői oldal és a műfaji megújulás ígéretes jövőt vetít előre. A fejlődés kulcsa a fiatal közönség megszólításában, a nemzetközi trendekhez való alkalmazkodásban és a szakmai összefogásban rejlik.