A felszínre hozott vizet vagy gőzt kétféle módon hasznosítják. Egyrészt van a közvetlen megoldás (felső), azaz a felszivattyúzott forróvizet beleengedik a távhőhálózatba, és ott keringtetik. Kiemelt jelentősége van a légtelenítésnek, hiszen a forróvíz, ami 85-90°C-os, tartalmazhat légbuborékokat, ami a rendszerben áramlási veszteségeket vagy akár korróziót is okozhat. Fontos megemlíteni, ha a nagy hidegben nem tudná a rendszer ellátni a felmerülő fűtési igényeket, akkor csúcserőművek hálózatba iktatásával lehet pótolni a hiányzó hőteljesítményt. Az elhasznált fűtési vizet vagy visszakeverik, vagy a csatornába engedik, jellemzően ez 35°C-os. A hálózatba keverési pontokat is terveznek, ahol a különböző hőmérsékletű kitermelt vízből, 80 °C-os előremenő fűtési vizet csinálnak. A közvetlen módszer lényege (alsó), hogy a forró gőzt egy hőcserélőbe vezetik, ahol a hideg víznek átadja hőtartalmát, majd a kondenzátumot a csatornába engedik. A kihűlt fűtési vizet szintén a csatornába engedik.