Porter viszonylag korán kezdte a pályáját, ám ebből látszólagos hátrányból olyan előnyt kovácsolt, amivel rögtön be is előzte gyakorlatilag a teljes nemzetközi EDM szakmát és Worlds c. albuma hosszú évekig meghatározó albuma volt az elektronikus pop zenének.

Hosszabb kihagyás után „Nurture” c. albumával ismét bebizonyította, hogy mennyire hiányzik az elektronikus zenéből az egyedi perspektíva. Porter önazonossága egyértelműen az egyik legnagyobb fegyvere, hiszen hiába szárnyalt mind magasabbra és magasabbra első albumával, és adott egyre nagyobb teltházas koncerteket, sérülékeny énjét és múltbéli hibáit továbbra is kendőzetlenül tárja a nagyérdemű elé.

Bár a Nurture hozza a messziről felismerhető, a keleti műfajokból és EDM-ből szemezgető stílust, nem fárad el és nem önismétlő. A megszokott Porter hangzás mellett vannak meditatív koncepciók, jóval lágyabb hangzással, mint az első lemezén, ám mégsem érződött az élmény erőltetett közönségsimogatásnak vagy túlnyálazott önsajnáltatásnak.

Zsánerbesorolásokat abszolút meghaladó, Ghibli filmeket idéző elektronikája ismét felhelyezte Portert a térképre. A Shelter-hez hasonló slágereket hiába keressük, ám kompakt, álomszerű, hangulatos és pompásan felépített a kiadvány egésze.